Megelevenedő természet – hazánk csodái képeken

Az ember mindig is szerette volna megörökíteni az őt körbevevő világot, megőrizni a pillanatot.

Már a barlangrajzok is a valóság egyfajta ábrázolására törekedtek, igaz még ma is kutatják ezek funkcionális vagy művészi szándékát. Később a művészi festészet megjelenésével sokféle stílus alakult ki az idők során. Ezek között a valóság élethű ábrázolásának vágya is mindig ott volt, hogy így örökítsék meg az adott kor személyeit és környezetüket a halhatatlanság szimbólumaként. A 19. században ezt a festészeti irányzatot látszott veszélybe sodorni Niepce és Daguerre találmánya, a fotográfia.

Az addig órákat, sőt napokat igénylő portrék és tájképek elkészítése pár percre rövidült, és a dagerrotípia olyan részletességgel képezte le a valóságot, amit a legügyesebb festők se tudtak visszaadni.

Ez bizony fotó. Az alkotója Molnár Péter, a kép címe pedig „Őszi impresszió”
Orbán Péter: A fény útja
„A Tapolcai-medence fürdik a felkelő nap fényében, egy ködös, októberi reggelen.”  A kép a Csobánc hegyről készült
Zih Katalin: Köd előttem, köd mögöttem
A kép a zala megyei bocskai lovastanyán készült egy hideg téli napon.”
Udvarházi Irén: Gyönyörű csapda
Gyárfás-Tóth Gábor: Téli hangulat a Bükkben, Bél-kő

Forrás: http://www.turistamagazin.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..